Lovasoknak

Minden,amit a lovakról tudni akartál!!!

Tulajdonságai

Vérmérséklet: melegvérű

Marmagasság bottal: 124-127 cm (kisló)

Szín: pej, fakó

Felépítés: nagy, élénk szem, széles szügy, feszes hát, erős, izmos far, dús sörény és farok

Jellemzők: felnőtt lovasokat is elbír, robosztus, ritkán betegszik meg, nem vált szőrt, sokoldalúan hasznosítható

Hasznosítás: nyereg alatt és fogatban

Származási hely: Nagy-Britannia, Exmoor, Somerset

Eredet: történelem előtt

Élettere: óceáni éghajlat, hegy- és lápvidékek

Exmoor

vidáman dacol az elemekkel

A sok, történelem előtti időkből származó brit pónifajta közül az exmoort tartják a legrégibbnek. A délnyugat-angliai Exmoor-Somerset vidékén őshonos fajtát a térségben 60 ezer évvel ezelőtt élt lovak közvetlen leszármazottjának tartják. A korai ősök az archeológusok szerint lábon érkeztek Angliába akkor, amikor azt még nem választotta el tenger Eurázsiától. Az exmoor az utolsó jégkorszakot a jégmentes brit vidékeken vészelte át. A fajta mind testalkatát, mind küllemét tekintve kitűnően alkalmazkodott a Brit-szigetek zord éghajlati sajátosságaihoz. A hegy- és lápvidékek szélsőséges klímája egyedi "védelmi rendszert"alakított ki a fajta küllemében. Az exmoor felső szempillája és szemöldöke igen hosszú: ezzel biztosítja, hogy látószerve esős időben is kifogástalanul észlelhessen. Az egyedek farokrépájának felső részén a hosszú farokszőrzetet kiegészítő, rövid szőrzet található, mely vízlepergetőként működik. Ez a rövid farokszőrzet tavasszal kihullik, a tél beállta előtt pedig ismét kinő. A fajta testszőrzete télen kétrétegű: belül egy rövid, dús és gyapjas réteg található, melyet kívül hosszú, zsíros szőrzet véd a nedvességtől. A fajtát eredetileg hátaslóként, főként terelésre használták, mára azonban díjugratásban, fogathajtásban, díjlovaglásban, távlovaglásban is megállják a helyüket. Az erős exmoor felnőtt lovasokat is elbír, alapvetően szeret dolgozni, emellett barátságos és tanulékony. Ezen értékei miatt terápiás lovasoktatásra is alkalmas. A fajta tenyésztése 1921 óta folyik egyesületi keretek között. Első méneskönyvét 1963-ban adták